Legjobb idézetek a szerelmi bánatról

Idézetek a szerelmi csalódásról

A szerelem legnagyobb tragédiája, hogy a benne részt vevők nincsenek kellőképpen összehangolva - általában nem ugyanakkor ér véget a feleknél, és aki még maradna, de mégis mennie kell, az elviselhetetlen fájdalmakat és elkeseredett mélységeket élhet át és járhat be, míg végül túlél. Mert túléljük, ahogy ezek az idézetek is bizonyítják.

"Minden ágad és
Minden leveled csontig beteg.
S ha szél sem fúj, én
Könnyedén leverem összes leveled."
(Gombkötő Előd)

"Amikor a boldogság egyik kapuja bezárul, egy másik kinyílik előttünk. Néha olyan sokáig nézzük a bezárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik kinyílt."
(Helen Keller)

"Majd megnyugszom én is
mint nagyhajú viharok
után a sápadt vizek
Majd megnyugszom én is
csillagok tükrében égő
szomorúsággal."
(Locsmándi László)

"A szerelmes mindig idegesíti azt, aki nem szerelmes belé."
(Raymond Radiguet)

"Sokáig kerülgette a házunkat. Először csak percekre jött. Később egyre tovább és egyre többször ottragadt nálunk. Volt, hogy éjszakákat töltött nálunk. Olyankor, ha simogatott, remegni kezdtem, csókjaiban a semmi ízét éreztem. Gyűlöltem. Találkozásaink mégis mind gyakoribbak lettek. Csak vele osztottam meg, amit éreztem. Féltem, hogy más nem értene meg. Lassan életem részévé vált ez a furcsa, kielégületlen árny. Emlékszem, mikor először kopogtatott az ajtómon: "A magány vagyok." - mondta, s átölelte a szívemet."
(Besze Tímea)

"Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd sorsod hordanod..."
(Reményi Sándor)

"Miután először odaadtad a szíved, sosem kapod vissza. Az életed további részében csak úgy teszel, mintha még mindig lenne szíved."
(Tarryn Fisher)

"A szerelem sebei nem sokban különböznek azoktól a sebektől, amiket csatában szerez az ember." (Andrea Cremer)

"A szív halkan törik össze. Azt hittem, hangos lesz. Azt hittem, túlharsog minden mást. De nem volt hangosabb egy suttogásnál. Egy apró, tiszta hasadás. Egy pillanat alatt megtörtént, és csak annyira fájt, mint egy szúnyogcsípés. Az utóhatása azonban halálos volt."
(Cora Carmack)

"Aki másba beleesik, magának ás vermet."
(Lángh Júlia)

"Állok itt most kiraboltan,
szerelemből száműzötten,
félig élve, félig holtan,
állok árván, megraboltan."
(Utassy József)

"Énnekem már nem fáj semmi,
És örömet semmi nem ád.
Csak emléked fáj még... oh hogy
Örökké emlékezem rád!

Elfeledtem én már mindent.
Forog velem ez a világ,
De én nem is mozdulok, csak
Örökké emlékezem rád."
(Vajda János)

"Ostobaság sajnálni azt, ami sohasem volt."
(Nora Roberts)

"Ölj meg, ha már ölelni nincs karod:
öld minden ízem és sejtem külön meg -
és szórd bitangul szerte-szét, nehogy még
halottaimban is akarjalak."
(Végh György)

"Megyek utamon némán, csendesen
S merengek édesbús emlékeden,
Lábam a sápadt avart zörgeti,
Szemem el nem sírt könnyel van teli."
(Endrődi Sándor)